Minden, amitől Ili vagyok.

2010-01-21T13:40:00.000-08:00

Nagy Szeder Erzsébet írta...: Ölellek Ilikém szép napot vídámságot és békét kívánva puszi, ja megajándékozlak a barátság arany fokozatával és egy csokor szép virággal, mert megérdemled puszi

Baczur Istvántól kaptam.

2010-01-16T06:22:00.000-08:00

Baczur István

2010-01-06T13:16:00.001-08:00

SZÉP ERNŐ: A VIRÁG SZEBB

A virág szebb a világnál,

Szebb az álom a virágnál.

Szebb a tenger, mint az ember,

Szebb a felhő, mint a tenger.

Hervadt levél szebb a zöldnél,

Szebb a hó az anyaföldnél.

Naplemente szebb a napnál,

Holdas éj az alkonyatnál.

A hajnal szürke selyemmel,

A köd rózsasejtelemmel.

Fecske szép, ha száll, ha játszik,

Szebb, ha tűnik, s már nem látszik.

Szép a zene zengvén, zengve,

Szebb, ha elhalt, csuda csendje.

Szép megnézni festett képet,

Aki hátrább-hátrább lépett.

Szép a visszhang, ha beszélnek,

Jobb az emlék, mint az élet.

2010-01-04T06:47:00.000-08:00

Kívánságaim .....

Sok örömöt, boldogságot,
jó levegőt, szép világot.
Pénztárcába sok-sok ezrest,
minimálbért több százezrest.

Lecsökkentett adóterhet,
ez hozza majd meg a kedvet.
Szimpatikus benzinárat,
mindenkinek szép kis házat.

Hajléktalan egy se legyen,
lakhassanak emeleten.
Munkahelyek száma tenger,
dolgozhasson minden ember.

Egészségügy tökéletes,
politikus becsületes.
Minden gyermek szép családban,
nyugdíjasok szép hazában.

Közlekedés mindenhol jó,
mely most ritka fehér holló.
Kerékpárút, szép zöld erdő,
sok hektár föld szépen termő.

Ember embert sose bántson,
erőszakot sose lásson.
Rendőr, civil egymás mellett
békességet képviselhet.

Béke legyen a világon,
madarak a zöld faágon.
Legyen szebb az életünk.
Érte együtt tehetünk!

Alekszandr Puskin

Az élet szekerén
Megrakják néha roskadásig,
de a kocsi vígan repül:
a vén Idő ül a bakon
és hajt, hajt istentelenül.
Reggel beszállunk, nyaktörésre
készen, szívünk csakúgy röpít;
félre lustaság, óvatosság:
„Hajts,” - kiáltjuk - „az istenit!”
Délre alábbhagy a buzgóság,
a vad iram félholtra ráz;
nézzük a lejtőt, omladékot:
„Lassan!” - kiáltjuk - „hé, vigyázz!”
Estére végre megnyugodna
az összezötykölt társaság,
s próbál a vackán elaludni. . .
De a kocsis csak hajt tovább.

Szabó Lőrinc fordítása

2010-01-01T03:16:00.000-08:00

Köszönöm drága Ági!!!

2009-12-27T07:03:00.001-08:00

2009-12-25T14:06:00.001-08:00

Csillagok

Fentről, a felhőtlen tiszta égről ezer csillag ragyog rám,

Felém sugározza sok ezer év nyugalmát.

Kezdem megérteni mi az a "végtelen",

S ráébredek, milyen porszem-töredék az életem.

Évezredek, és emberek milliói közt egy semmi vagyok én,

Ki álproblémákkal, és gondokkal rontja el életét.

Évezredek során a mulandó emberek folyton változtak,

De a csillagok, és az emberi lélek, érzések maradtak.

Talán két ezer évvel ezelőtt egy ugyanilyen porszem, mint én,

Ugyanígy gyönyörködött a csillagok csodás fényén.

Neki már nyoma sincs, emlék sincsen róla semmi,

Pedig ő is élt, mint én, s szeretett, ma pedig már senki.

Az idő és a tér végtelenségében néhány percet élünk,

Hát ne rontsuk el azzal, hogy a jövőtől félünk!

ITT és MOST, élvezd a jelen pillanatot,

S válassz magadnak egy ragyogó csillagot!

S ha felnézel az égre, a csillagok ezrei között,

Keresd meg a tied, melytől szívedbe nyugalom költözött.

És a csillagod azt mondja: " Oly rövid a léted,

Keresd meg, találd meg, és használd ki, mi szépet nyújt az élet!"

2009-12-25T14:05:00.000-08:00

2009-12-25T14:02:00.000-08:00

01.KaczorFerencMaestedragam.mp3

Czeglédy Gabriella:
Télapó az úton

Szarvas húzza szélsebesen
Télapóka szánkóját.
Száguld a nagy hómezőkön,
el is hagy már hét határt.
Ajándékok szépen, sorban
a hatalmas zsákokban.
Télapóka becsempészi
a cipőkbe suttyomban.
Sietős az útja nagyon,
rövid már az éjszaka.
Várja ott az ablakokban
még sok üres kis csizma.

2009-12-25T14:00:00.001-08:00

A Mikulást egy este

a sok gyerek megleste.

Megleste. És mit látott?

Csinálta a virgácsot,

s belerakta puttonyba.

Jaj, csak tán nem azt hozza!

Nagy csizmáját krémezte,

azután meg fényezte.

Mit tett még a puttonyba,

a sok gyerek megtudta,

cipőjében mind benne

lesz is holnap reggelre.

Lesz ott minden földi jó:

arany alma, zöld dió,

csokiból lesz valahány,

a sok gyerek várja már.

Azért titkon egy este,

a Mikulást megleste...

2009-12-25T13:59:00.001-08:00

Donászy Magda: Télapóka, öreg bácsi

Télapóka öreg bácsi,

hóhegyeken éldegél.

Hóból van a palotája,

kilenc tornya égig ér.

Miklós-napkor minden évben

tele tömi puttonyát,

mézes-mázos ajándékkal

szánkázik az úton át.

2009-12-25T13:58:00.001-08:00

Mikulásra!!

December 6 Miklós napja,

Tedd csizmádat az ablakba,

S reggel látod, milyen csodás,

Éjjel itt járt a Mikulás.

Puttonyában sok ajándék,

Édesség, tengernyi játék.

Tele rakva megannyi zsák,

Kikukucskál egy-két virgács.

Kis csizmában nagy mikulást,

Csokoládét, piros almát,

Aranydiót, mogyorót,

Hozott neked minden jót.

Hogyha netán az hiányzik,

Mire kicsi szíved vágyik,

Ne csüggedj, hisz hozott volna,

De hiánycikk volt a boltban.

Mikor ébredsz, már messze jár,

Más vidékre viszi a szán.

Mindenhol sok gyermek várja,

Végül kiürül a zsákja.

Visszamegy hát hazájába,

Az örök hó országába.

S egy éven át készül rája,

Következő körútjára.

2009-12-25T13:57:00.001-08:00

Babits Mihály: Karácsonyi ének

Mért fekszel jászolban, ég királya?

Visszasírsz az éhes barikára.

Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:

mégis itt rídogálsz, állatok közt.

Bölcs bocik szájának langy fuvalma

jobb tán mint csillag-ür szele volna?

Jobb talán a puha széna-alom,

mint a magas égi birodalom?

Istálló párája, jobb az neked,

mint gazdag nárdusok és kenetek?

Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:

kezed csak bús anyád melléért nyult...

Becsesnek láttad te e földi test

koldusruháját, hogy fölvetted ezt?

s nem vélted rossznak a zord életet?

te, kiről zengjük, hogy ťmegszületettŤ!

Szeress hát minket is, koldusokat!

Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.

Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk

törékeny játékunkat, a reményt.

2009-12-25T13:56:00.001-08:00

Vass Albert: Szívpalota titka

Szívpalota titka

Minden szívnek van egy csodakertje,

a kert közepében van egy palota,

s minden palotában egy fekete szoba.

A fekete szobában Csontvázember ül.

Sötéten. Egyedül.

Néha a palota zsivajába,

s a tavaszodba belehegedül.

Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.

Halkan peregnek, mint a levelek.

(Szívedbe mintha ezer kés hasítana:

zokog, zokog a csontvázembered.)

Idegen szemektől kacagással véded,

jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!

Mások palotáit irigykedve nézed:

neki nincs! neki nincs!

Pedig:

minden szívnek van egy csodakertje,

s minden csodakertben van egy palota.

S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:

minden palotában egy fekete szoba.

(Wass Albert)Szívpalota titka

Minden szívnek van egy csodakertje,

a kert közepében van egy palota,

s minden palotában egy fekete szoba.

A fekete szobában Csontvázember ül.

Sötéten. Egyedül.

Néha a palota zsivajába,

s a tavaszodba belehegedül.

Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.

Halkan peregnek, mint a levelek.

(Szívedbe mintha ezer kés hasítana:

zokog, zokog a csontvázembered.)

Idegen szemektől kacagással véded,

jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!

Mások palotáit irigykedve nézed:

neki nincs! neki nincs!

Pedig:

minden szívnek van egy csodakertje,

s minden csodakertben van egy palota.

S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:

minden palotában egy fekete szoba

2009-12-25T13:55:00.001-08:00

Egy héttel karácsony előtt angyalok serege érkezik, elhozzák a dalt, a zenét, a táncot. A várakozás lassan véget ér, a megbocsátás egymásba kulcsolja az emberek kezét. Emberekét, akik nem felejtették el várni az angyalokat, akik nem felejtettek el hinni a csodában, akiknek a karácsony nemcsak a díszes fenyőfát, a finom ételeket, az ajándékokat jelenti, hanem a több mint két évezredes titkot is.
Ők azok, akik a szent éjjelen fürkészve figyelik az eget, s a csillagok fénye a mennybe vitt szeretetet sziporkázza vissza rájuk.

2009-12-25T13:51:00.001-08:00

Ady Endre Karácsony, átdolgozott változat.pps

Ady Endre:

KARÁCSONY

I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme sugna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.

De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomoru útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...

2009-12-25T13:50:00.001-08:00

Karácsony éjjelén

Elpihent a világ az áldott éjjelen,

Csak én virrasztok még merengőn, éberen.

Nincs drága kincsem, mit ajándékozhatok,

Mégis van valami, amit neked adok.

Neked adom a fenyő illatát,

A kis harang magasztos szózatát,

A Kiskarácsony kedves dallamát,

A Három Királyoknak imáját.

Neked adom a hold tiszta fényét,

A csillagszóró szép tündöklését,

Boldog kisgyermekek nevetését,

Szerető karoknak ölelését.

És Neked adom a csend nyugalmát,

A mézeskalács, a bor jó illatát,

Angyalokat, hogy álmod vigyázzák,

S a templomi orgona lágy szavát.

Neked adom az ág reccsenését,

Szerelmes vágy forró érintését,

Zárban az úgy várt kulcs csörrenését,

Égi csaták villámló zengését.

Neked adom a mesék varázsát,

Gyertyák magasba nyújtózó lángját,

A hóember fehér vidámságát,

Hideg reggel a nap sugárzását.

Neked adom a játék örömét,

A puha takaróknak melegét,

A havas hegyi lejtők szépségét,

Hulló hópelyhek néma zenéjét.

Elpihent a világ az áldott éjjelen,

Csak én virrasztok még merengőn, éberen.

Neked adom ezt a békés pillanatot,

Nincs másom, csak ennyi, mit szívből adhatok.

2009-12-25T13:49:00.001-08:00

Ünnepi sétám

**************

Hó ruháját felvette a vidék,

csillog-villog a lámpa fényénél.

Köd úszik bújócskázik a hold,

szél fut, összehúzom a kabátom.

Kopasz fák ágai kuszán állnak,

fehér sugarak az éjszakában.

Hó takaró öleli vastagon,

nyakamba hull, s belepi arcom.

Szent karácsony hófödte ünnepén,

egyedül vagyok, üres a vidék.

Ablakok mögött emberek ülnek,

ők melegben élvezik a telet.

Föld takaróján csendben lépkedek,

e látvány, oly pompás a sötétben.

Kutyám elkísér didereg szegény,

két karommal melegítem testét.

Hálásan csillog aprócska szeme,

hozzám simul érzi, hogy szeretem.

Együtt nézzük az Isteni művet,

általa díszített természetet.

Nagy Erzsébet

/lizbet01/

2009-12-25T13:48:00.000-08:00

A szeretet ünnepeMeghitt, szép Karácsony, titoktól csillogó szemek,Vajon a szeretteimnek mit is vegyek?Lehet nagy ajándék, vagy csak szerényebb,A család együttléte mégis a legszebb.Együtt díszíteni a karácsonyfát,sütni-főzni a finom vacsorát,fenyőillattal teli a szoba,megterített asztalon tányérok vannak sorba.Örül a család apraja-nagyja,ajándékát mindenki megkapja,talán egy percre elkalandozunk,olyan jó, hogy mi így együtt vagyunk.Becsüljük meg hát, hogy együtt lehetünk,ne múljon el soha a szeretetünk,nem kell ide drága ajándék,hisz a család, béke,barátok,

nyugalom a legnagyobb érték és ajándék!!

2009-12-25T13:47:00.001-08:00

“Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.”
(Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség)

2009-12-25T13:46:00.003-08:00

Karácsony

Milliók szívébe adj reményt, és békét
boldogságos napnak, gyertyafényes ékét
csillagot a csúcsra, fel-fel a magasra
karácsonyfák tetejére, s ezer fenyőágra

Hópelyhet az arcra, mert úgy ünnepélyes
könnyedséget a szívekbe, mert úgy melegséges!
Adj asztalra friss kalácsot, s hitet, vidámságot
legalább egyszer az évben, sok boldog családot!

Énekeljen felnőtt s gyerek száz - halk édes dallamot
téli égen bárányfelhőt, s szikrázó fényes napot
kéz a kézben álljanak fel ó az emberek
békéről, és szeretetről szóljanak az énekek!

Tanulják meg az emberek... "szeretni kell egymást"...
vigyék ezt tanulságul, mint valami lámpást
Szánk ne mondjon ez ünnepen csak szépet és jót
adják tovább egymásnak e tanulnivalót!

Kicsik vagyunk mi e földön s gyenge emberek
fogja össze szívünk-lelkünk örök szeretet!

2009-12-25T13:45:00.000-08:00

Reviczky Gyula: Karácsonykor
A zúgolódás, gúny, harag
Rég halva már szívemben.
Egy szóval sem panaszkodám,
A kis Jézus ellen.

Nem vádolnám balgán azért,
Hogy engem kifelejtett.
Hogy nem hozott ajándékot,
Szemem könnyet nem ejtett.

Lelkem nyugodtan, csöndesen
Átszáll a nagyvilágon.
Imádkozom, hogy Jézusom
Minden szegényt megáldjon.

Ágyamra dőlök, s álmodom
Egy régi szép, édes álmot:
Boldog, ki tűr és megbocsát,
S ki szenved, százszor áldott!

2009-12-25T13:43:00.001-08:00

Karácsony előtt

December van. Már mindjárt karácsony.
Alig várom, hogy fenyő, narancs, és fahéj illat szálljon.
Hogy aranyba öltözzön a város;
Legyen bejgli: diós, mákos.
Hogy mindenki örüljön a másik örömének;
Örüljenek a fiatalok, örüljenek a vének.
Hogy ajándékot kapjon mindenki, mert ajándék itt minden;
Ajándék egy gesztus, egy bók,
Ajándék egy kézfogás, egy aprócska csók.
Együtt örüljön mindenki;
Magyar, angol, német,
És ameddig csak élünk, kívánjunk sok szépet!

Abonyi Stefi

MINDEN KEDVES BARÁTOMNAK BÉKÉS BOLDOG

KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK.

2009-12-25T13:42:00.001-08:00

Ó év, szólj
***********
Ó év, ma magam mögött hagylak,
búcsúzom, s a múltnak adlak!
Egy éj, majd tovább lépek holnap.
Vajon leszek-e még boldogabb?

Ó év, szólj hát! Te hová szaladsz?
Barázdát húzol az arcomra,
elillansz emléknek a múltba!
Ám, nyomot hagytál a holnapnak!

Mit tettem?-feszít a gondolat.
Hogy, mitől lennék még boldogabb?
Napokra festenék aranyat?
Igen! Hogy, mindig ragyogjanak!

Ha szemedben látnék új utat,
s, ha tudnám, hogy merre halad.
Hinném, hogy a jövő boldogabb,
az új év, mely gyorsan elszalad.

Nagy Erzsébet
Szarvas
/lizbet01/

2009-12-25T13:41:00.001-08:00

Van egy világ, hol a valóságban
Még sohasem jártam,
De a legszebb álmaimban néha rátaláltam.
Ott sosincs viszály, örök béke honol,
Tücsök énekére, madárdal válaszol.
Évszázados fák közt hűs patak csordogál,
Napsütötte tisztáson tündérpalota áll.
Virágillatú szél borzolja hajamat,
Arany napsütésben csillámok táncolnak.
Amerre csak nézek, minden mosolyog rám.
Egy lelógó faág megérinti ruhám.
Bár csend van, de lelkemben egy dallam felcsendül,
Úgy érzem a gondom, tőlem messze kerül.
Selymes fűszálak vigyázzák léptem,
A szeretet fényében fürdik egész lényem,
S ekkor halk neszezéssel, ahogy sóhaj lebben,
Puha pilleszárnyon egy tündér elém libben.
Nem beszél, de mégis értem minden szavát,
Kézen fog és repít hegyen és erdőn át.
Halandó nem érezhet ilyen érzést soha,
Puha lepkeszárnyon álom repít tova.
Eddig nem hallott dal csendül lelkemben,
A szeretet ritmusa dobban a szívemben.
Átjár ez az érzés, mint huzat a házon,
Hogy ez el ne múljon, csakis azt kívánom.
Könnytelen fáj, sajog e világ szépsége,
Elvarázsol a tündérek szelíd békessége.
Nem hivalkodóak és mégis ragyognak,
Szívem rejtekébe melegséget hoznak.
Túl ragyogják a napot, s a reggeli harmatot,
Kedves mosolyukkal áldják meg hajnalod.
Érzem, amit eddig nem éreztem sosem,
Hogy e világ létezését őrzi majd a szívem.
Mert, kell a hit és kell a remény,
Hogy valahol az álmok mélyén,
Létezik egy olyan világ,
Mely őrzi e tündérek nyomát...

/Ladymoon/

2009-12-25T13:40:00.001-08:00

Karácsony
Milliók szívébe adj reményt, és békét
boldogságos napnak, gyertyafényes ékét
csillagot a csúcsra, fel-fel a magasra
karácsonyfák tetejére, s ezer fenyőágra

Hópelyhet az arcra, mert úgy ünnepélyes
könnyedséget a szívekbe, mert úgy melegséges!
Adj asztalra friss kalácsot, s hitet, vidámságot
legalább egyszer az évben, sok boldog családot!

Énekeljen felnőtt s gyerek száz - halk édes dallamot
téli égen bárányfelhőt, s szikrázó fényes napot
kéz a kézben álljanak fel ó az emberek
békéről, és szeretetről szóljanak az énekek!

Tanulják meg az emberek... "szeretni kell egymást"...
vigyék ezt tanulságul, mint valami lámpást
Szánk ne mondjon ez ünnepen csak szépet és jót
adják tovább egymásnak e tanulnivalót!

Kicsik vagyunk mi e földön s gyenge emberek
fogja össze szívünk-lelkünk örök szeretet!

2009-12-22T14:47:00.000-08:00

Ünnepi sétám
************
Hó ruháját felvette a vidék,
csillog-villog a lámpa fényénél.
Köd úszik bújócskázik a hold,
szél fut, összehúzom a kabátom.

Kopasz fák ágai kuszán állnak,
fehér sugarak az éjszakában.
Hó takaró öleli vastagon,
nyakamba hull, s belepi arcom.

Szent karácsony hófödte ünnepén,
egyedül vagyok, üres a vidék.
Ablakok mögött emberek ülnek,
ők melegben élvezik a telet.

Föld takaróján csendben lépkedek,
e látvány, oly pompás a sötétben.
Kutyám elkísér didereg szegény,
két karommal melegítem testét.

Hálásan csillog aprócska szeme,
hozzám simul érzi, hogy szeretem.
Együtt nézzük az Isteni művet,
általa díszített természetet.

Nagy Erzsébet
Szarvas
/lizbet01/

2009-12-15T23:53:00.000-08:00

Karácsonyi mese felnőtteknek

A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban nem az ő fénye világított a legerősebben, nem ő volt az Esthajnalcsillag. A Nagy Medve sem ő volt, de még csak a gyeplő sem a Göncölszekér rúdjánál.

Amikor látta, hogy a betlehemi istálló feletti csillag milyen erősen fénylik, ezt gondolta: - Én is szeretnék egyszer így világítani! Egyszer ott állni az istálló felett, ahol a gyermek megszületett! De a Föld nagyon távol volt.

A gyermek a jászolban mégis meghallotta kívánságát. És a sok-sok más csillag között a kis csillagot is meglátta.

Ezután a következő történt: a kis fehér pont lassan kezdett kiválni a Tejútból, és süllyedt mélyebbre, egyre mélyebbre. Ahogy egyre ereszkedett, úgy lett mindig nagyobb és nagyobb. Már olyan nagy lett, mint egy kéz, öt sárga csóvaszerű nyúlvánnyal. Úgy nézett ki, mint egy igazi csillag. És ekkor nagy csöndben leereszkedett egészen az istállóig. Odacsücsült a jászol szélére, de kissé ijedtnek látszott. Mária, aki éppen aludt, csodálkozott, hogy egyszerre mégis milyen világos lett.

- Karácsony van - mondta a gyermek a csillagnak -, kívánhatsz valamit. Tudom, hogy van egy nagy kívánságod.

A kis csillag látta a gyermek arcát, amint éppen rámosolygott.

- Nincs semmi kívánságom - mondta a kis csillag, egyáltalán nem szerénységből. Valóban elfelejtette, amit korábban oly nagyon kívánt magának. - Egyet szeretnék csak - mondta ki végül. - Hadd maradjak itt, a közeledben, ahol téged láthatlak. Mindig melletted szeretnék lenni. Maradhatok?

- Igen - válaszolta a gyermek. - De csak úgy maradhatsz velem, ha elmész. El az emberekhez, akik itt laknak a Földön. S ha elmondod nekik, hogy láttál engem.

- Az emberek nem fogják megérteni az én nyelvemet, s nem fognak hinni nekem - mondta a kis csillag. - És ... hogyan jutok el hozzájuk? Mind a házukban vannak. Az ajtók zárva, s olyan hideg van.

- Épp azért, mert hideg van, neked kell odamenned és felmelegítened őket. Az ajtók? Én magam fogom azokat kinyitni. Én is ott leszek azoknál az embereknél, akikhez te elmész.

A kis csillag hallgatott. Még kisebbnek érezte magát, mint korábban.

Amikor a gyermek látta, hogy a csillag szomorú, rámosolygott:

- Ha rászánod magad, ajándékozok neked valamit. Minthogy öt csillag-ágad van, öt dologgal ajándékozlak meg téged. Ahova elmész, ott mindig világos lesz. Az emberek meg fogják érteni beszédedet. Meg tudod majd érinteni a szívüket. A szomorúakat fel tudod majd vidítani, s végül a békétleneket ki tudod engesztelni.

- Megpróbálom! - mondta a kis csillag. Ahogy indulni készült, érezte, hogy a fényből, amely a gyermeket körülvette, egy kevés ő mellé is szegődött. Egy kevés a melegségből és az örömből s az ő békéjéből.

A istálló fölötti kis csillag továbbra is apró és fénytelen maradt, láthatatlanul vándorolt a Föld fölött. Vitt viszont egy titkot magával, amelyről a többi csillag semmit sem sejtett: rá mosolygott a gyermek, s őt küldte útra. Hitet adott neki, hogy miért, alig tudta felfogni.

Épp hogy elindult, egy kunyhóhoz ért. Egy öregasszonyt talált ott, az asztalra könyökölve. Alig vette észre, olyan sötét volt a házban.

- Jó estét! - köszönt a kis csillag. - Sötét van itt nálad. Bejöhetek?

- Nálam mindig sötét van - mondta az öregasszony. - Még akkor is, ha fényt gyújtok. Vak vagyok. De kerülj beljebb, akárki vagy is.

- Köszönöm - mondta a kis csillag, s leült az asztalhoz az asszony mellé. S amint ott ültek, a csillag elmesélte hosszú útját az égből, s azt, amit Betlehemben átélt. Olyan szépen mesélt, hogy az asszony azt mondta: - Mintha én is látnám a gyermeket a jászolban. De hát én vak vagyok, s a gyermek is messze van. Ha nálam maradsz, akkor világosabb lesz. Maradj nálam, akkor nem leszek annyira egyedül.

- Te már soha többé nem leszel egyedül - mondta a csillag. - A gyermek fénye most már mindig nálad marad! De milyen különös is ez a fény: csak akkor tudod megtartani, ha tovább ajándékozod.

- Értem - mondta az asszony.

Miután elbúcsúztak, az asszony bezárta kunyhója ajtaját, s elindult a mezőkön keresztül. Úgy ment, mint bárki, aki lát. Az úton előtte ott volt a fény. Az a fény, amit a világtalanok is látnak.

A kis csillag boldog volt. Még sok ajándékot kellett szétosztania, s a karácsonyestnek sem volt még vége. De nem ért a dolga végére. Még ma is ott vándorol a Föld fölött. Esténként a csillagos égen meg tudom neked mutatni, hogy valamikor hol volt. De hogy ma hol van, azt nem tudom. Azt viszont tudom, hogy azokhoz mind elmegy, akik kívánnak valamit. Az asszony azt kívánta, hogy csak annyira lásson, hogy útra tudjon kelni. De maga a kis csillag is, ma is még csupán egy kis fehér pont lenne az égen, ha nem lett volna egy nagy-nagy kívánsága.

2009-12-14T01:13:00.000-08:00

Karácsonyi varázslat

A karácsony varázslat,
a lég elcsendesül
S a gyermekek szemébe
Az ámulat kiül.

A karácsony varázslat,
és csendes minden éj
S látjuk mind, az ünnep
Szentsége mennyit ér.

A hagyomány csodája
Száz régi szép mese
Hogy másokkal törődünk,
A gyermek éneke.

Megnyugtat és elringat
A száz vidám levél,
S a szívünkbe békét hoz,
Hogy Jézus velünk él.

Az ünnep szív-varázslat,
És örömöt kapunk,
Ha másoknak azt szerzünk,
Ha mellettük vagyunk!

Ilonka Vajda

2009-12-07T07:40:00.000-08:00

Babits Mihály: Karácsonyi ének

Mért fekszel jászolban, ég királya?
Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
mégis itt rídogálsz, állatok közt.

Bölcs bocik szájának langy fuvalma
jobb tán mint csillag-űr szele volna?
Jobb talán a puha széna-alom,
mint a magas égi birodalom?

Istálló párája, jobb az neked,
mint gazdag nárdusok és kenetek?
Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:
kezed csak bús anyád melléért nyúlt...

Becsesnek láttad te e földi test
koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
s nem vélted rossznak a zord életet?
te, kiről zengjük, hogy megszületett!

Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.

2009-12-04T21:50:00.000-08:00

Télapó itt van
Télapó itt van, hó a subája,
Jég a cipője, leng a szakálla.
Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.

Két szarvas húzta, szán repítette,
Gömbölyű zsákját száz fele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.

2009-12-04T21:35:00.000-08:00

Csillagok

Fentről, a felhőtlen tiszta égről ezer csillag ragyog rám,
Felém sugározza sok ezer év nyugalmát.
Kezdem megérteni mi az a "végtelen",
S ráébredek, milyen porszem-töredék az életem.

Évezredek, és emberek milliói közt egy semmi vagyok én,
Ki álproblémákkal, és gondokkal rontja el életét.
Évezredek során a mulandó emberek folyton változtak,
De a csillagok, és az emberi lélek, érzések maradtak.

Talán két ezer évvel ezelőtt egy ugyanilyen porszem, mint én,
Ugyanígy gyönyörködött a csillagok csodás fényén.
Neki már nyoma sincs, emlék sincsen róla semmi,
Pedig ő is élt, mint én, s szeretett, ma pedig már senki.

Az idő és a tér végtelenségében néhány percet élünk,
Hát ne rontsuk el azzal, hogy a jövőtől félünk!
ITT és MOST, élvezd a jelen pillanatot,
S válassz magadnak egy ragyogó csillagot!

S ha felnézel az égre, a csillagok ezrei között,
Keresd meg a tied, melytől szívedbe nyugalom költözött.
És a csillagod azt mondja: " Oly rövid a léted,
Keresd meg, találd meg, és használd ki, mi szépet nyújt az élet!"

Gradvolt Endre: APOLÓGIA

Minden álmom színesre festett,
messzire gurult üveggolyó.
Idővel egyre szelídebb leszek,
hiába vagyok megvadítható.

Már többet hallgatok, mint ítélek,
bár súllyal se több, mint éllel a szó.
Vasfog az idő az ember szívének,
ha minden színjáték megtanulható.

Hát eljátszom azt, hogy ennyire vittem.
A bűneim közül semmit se bánok.
Már átéltem mindent, amiben hittem:
az tesz emberré, hogy újra hibázok.

2009-12-04T21:19:00.000-08:00

2009-12-04T21:14:00.001-08:00

2009-11-15T12:21:00.001-08:00

Véget ért…

2009.11.15.

(Dezső Ilona Anna)

Véget ért a nap, leszállt az éji fény,

A hold, csillagos leplében parázslóan ég,

Amikor hirtelen rám húzza a szemfedelét,

Tudom, valami zsenge élet jelzi a kezdetét.

Véget ért a nap, a csillagok éledeznek,

Egy nyár ring, rajta baglyok ébredeznek.

A templomtorony árnya erre-arra leng,

Az est fényében, valami feldereng.

Véget ért a nap, ez megismételhetetlen,

Az idő elszállt, a sötétség mérhetetlen.

Vágni lehet a friss párát, ércesen vibrál,

Ringatózik, a lámpafény egy póznán.

S e hatalmas csendben, a szél morajlik,

És a szívem, mely tik-tak ütemben hallik,

Nagyot dobban, éled, bár újra sötét lett,

Véget ért valami, mégis minden szép lett.

2009-11-15T04:05:00.001-08:00

Ma nagyon sokan, egy üzenetre várnak,
Akik, szeretnek, csak egy szóra vágynak.
A szó a szerelem, mi oly szép, ha igaz,
S kimondva az embernek, a lelki vigasz..

Akik csalódtak és ma nem köszöntenek,
Azokhoz szól, most ez a szívbéli üzenet.
Ha borúsnak látod is néha, a felhős eget,
A felhő elszáll, a nap kisüt, és szíved újra szeret.

Sokszor érezzük nem lesz már szerelem,
Az élet sem más, csupán, csak rejtelem.
Mégis ott él szívünkben az örök remény,
...Mi el nem múlik soha, amíg az ember él.

(ismeretlen)

2009-11-12T11:37:00.000-08:00

Egy kis találós kérdés-sort hoztam, hogy a kedvünk is derűs legyen!

Hogy szolmizálnak a részegek???- MI-TI-SZO?!- Hogy hívják a cigány csigát?- Zsigabiga- Mi a kannibálok kedvenc gyorskajája?- A pizzafutár...- Mit eszik a vegetáriánus kannibál?- Zöldségest..- Hova járnak a csúnya fiúk iskolába?- Zámbó Gimibe!- Mit kap a cigánygyerek karácsonyra?- A biciklidet.- Hogy hívják a búzamezőn verekedő parasztok sportját?- Tájbox!- Mi az, ha a helyedre egy szakképzetlen szőke bombázót vesznek fel?- A szopás hatalma.- Honnan lehet felismerni az orosz mikrochipet?- Hát elég messziről.- Mennyi a pálinka és az aszpirin összege?- 11, ugyanis a pálinka üt az aszpirin meg hat és ugye üt meg hat az tizenegy.- Mi a közös a matekban és az evésben?- A SZÁM!

Szeretettel Barátnőmnek!Nem az a barát, ki mindig igazat ad.Nem az a barát, aki egyedül hagy.Az a barát, ki mindig melletted áll,Ha távol vagy tőle, még visszavár.Ha bánatos leszel, átölel majd téged,Hited erősebb lesz, új erőt ad néked.Együtt átvergődtök, minden akadályon,Így lesz tőle szép, a reménytelen álom.Elűzi a sötét égről, a fekete felleget,Ha átöleled érzi, mennyire szereted.Ő is imád téged, bármit hoz az élet,Mert ha kellene, meg is halna érted. .......

William Wordsworth - Táncoló Tűzliliomok

Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.

Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.

Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, -
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, - néztem, - nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;

Mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.
(fordította: Szabó Lőrinc)

Vehetsz házatDe otthont nem;Vehetsz ágyat,De álmot nem;Vehetsz órát,De időt nem.Vehetsz könyvet,De tudást nem;Vehetsz pozíciót,De tiszteletet nem;Megfizetheted az orvost,De az egészséget nem.Megveheted a lelket,De az életet nem;Megveheted a szexet,De a szerelmet nem.(kínai tanítás

2009-11-12T10:52:00.000-08:00

"Kik bántanak, nem ismernek tégedNem tudják milyen az igazi lényed...Én szeretlek, s tudom jó ember vagy,Mert csak jó lehet, ki a szívemben van.Szép a lelked, csak rosszul bánnak vele,Nem tesznek elég szeretetet bele.Jó a szíved is, hisz úgy tud szeretni,Csak az utat kell hozzá megkeresni.Ha lelked és szíved valaki megtalálja,Ő lehet a világ legboldogabb barátja.Lám Én kerestem és tán rátaláltam,Lehet megleltem a csodát a világban.Rád leltem-e rohanó világban.Mert Te jó vagy, a legjobbak között,Ki mást mond, ahhoz ne legyen közöd!Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett!Köszönöm, hogy a barátod lehetek!"

Szeretettel Mamika.

Volt egy szerelem
*******************

Tavasz ébredt hüvős éjszakán,
akác illattól édes hajnal várt.
Volt egy szerelem, ma emlék csupán,
vihar tépte fakó őszi románc.

Fecske pár suhan új év tavaszán,
fészket rak, napsugár fénylik tollán.
Volt egy szerelem, elvitte a nyár,
s kitudja, vajon most merre jár?

Folyó partján ülök emlékek hídján,
hullámzik, s oly vígan kanyarog.
A Körösben játszó csillagoktól
üzenek, mert szívem most is sajog!

Fáj az emlék, s zokog minden szó,
letűnt szerelem hüvős alkonyon.
Várok rád!-esti szél lágyan dalol,
fülemben régi dal zakatol.

Volt egy szerelem, s ma fáj nagyon,
szüntelen várom, hogy rám találjon.
Égő szemem könnyben ázik olykor,
Volt egy szerelem, mely ma már álom!

Nagy Erzsébet
/lizbet01/

Csend borul a tájra.Halvány fényükkel kigyúlA csillagok fáklyája.Madárka röppen át a hold előtt,Fa levelek suttognak a szélbe,Elringat mindenkit az éjszaka varázsa,Lelkünkbe költözik az isteni béke.Vigyázzák hát álmodat mosolygó angyalok,Ragyogják be éjszakád hunyorgó csillagok.Repítsen a csillagokig egy gyönyörű álom,hogy szép legyen, az éjjeled szívből kívánom

2009-11-11T10:56:00.000-08:00

: Csend borul a tájra.Halvány fényükkel kigyúlA csillagok fáklyája.Madárka röppen át a hold előtt,Fa levelek suttognak a szélbe,Elringat mindenkit az éjszaka varázsa,Lelkünkbe költözik az isteni béke.Vigyázzák hát álmodat mosolygó angyalok,Ragyogják be éjszakád hunyorgó csillagok.Repítsen a csillagokig egy gyönyörű álom,hogy szép legyen, az éjjeled szívből kívánom

MÁNDOKI GYÖRGY :Aztán a kegyelem
Dûnéket dünnyög a tenger,
kavicsot morzsol a szél,
szeszélyes-játszi kedvvel
csontokat díszít a dér.
Vércseppként elpergõ idõ.
Homokhegy. Ordít. Omlana.
Retteg az erre tévedõ.
Szorong az is, ki nincs maga.
Megáll a lét, és alig
egy merev pillanatig
töpreng tudása hasznán,
- hogy semminek nincs kímélet,
elõbb a szörnyû ítélet,
s közönyös kegyelem aztán.

SZÉL HOZOTT, SZÉL VISZ EL

Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?

Sose néztem, merre jártam,
a felhőknek kiabáltam,
erdő jött: jaj, be szép!
- megcibáltam üstökét.

Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
kergettem, ott maradt,
cirógattam, elszaladt.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm: a titok,
ő se tudja, ki vagyok.

Isten tudja, honnan jöttem,
köd előttem, köd mögöttem,
szél hozott, szél visz el,
bolond kérdi, mért visz el?
1923
Szabó Lőrinc

2009-11-09T11:31:00.000-08:00

Vecsey K. Mária: LátniLátni nemcsak mindig szemmel, látni szívvel, szerelemmel, az az igazi, a belső,szerelmes legeslegelső.Látni ne csak a szemeddel, inkább a szíveddel vedd el! Mert azt úgyis megtalálod, amikor már nem is látod.Látni így kell: szerelemmel, ha látni akar az ember; és, ha így lesz a sajátod, akkor mindörökre látod.

Nelly Furtado – Minden ami jó (egyszer véget ér)

Őszintén…mivé leszek majd?
Most nem tetszik a valóság
Túl üres számomra…
Pedig az igazi élet pompás, vidám.
Azok vagyunk, amiket nem láthatunk:
Minden, mit elmulasztottunk,
Minden, miről ábrándoztunk
A lángok hamuvá, a szeretők barátokká szelidülnek…
Miért ér így véget minden ami jó?
De véget ér…véget ér.
Folyvást úton vagyok…és csak a kijáratoknál pihenek meg
Azon tűnődöm…Mi lesz, ha maradok
Maradok ilyen fiatal és nyughatatlan
Ha így élek, oldódik a nyomás lelkemen
Ha álmom meghal, gyorsan tovább állok
Ha a fájdalom belémhasit, már nem sírok
Csak a gravitációt érzem, és tűnődöm: miért…?
A lángok hamuvá, a szeretők barátokká szelidülnek
Miért ér így véget minden ami jó?
De véget ér…véget ér.
A kutyák más hangon vonítottak
Az újholdat ugatták, és remélték, hogy hamarosan eljön
Hogy végre….
A kutyák más hangon vonítottak
Az újholdat ugatták, és remélték, hogy hamarosan eljön
Hogy végre…
…meghalhassanak
A lángok hamuvá, a szeretők barátokká szelidülnek
Miért ér így véget minden ami jó?
De véget ér…véget ér.
A kutyák az újholdat ugatták
Más hangon vonítottak
Remélték; hamarosan eljön
És a Nap azon tűnődött, ha csak 24 órára távol maradna…
…míg ez az érzés elmúlik
És beborult az ég, a felhők könnyezni kezdtek
De az eső elfelejtette, hogyan hozzon megváltást
A kutyák az újholdat ugatták
Más hangon vonítottak
Remélték; hamarosan eljön
Hogy végre meghalhassanak…
/Fordította: Bossányi Gergely/

Ne várjunk a nevetéssel,amíg boldogok leszünk,mert különben félő,hogy meghalunk,anélkül,hogy nevettünk volna.(Jean de La Bruyére)

Közeleg az estea Nap lassan nyugodni tér,az emberek lelkében márcsak a csend zenél.Fáradt puha fénnyelbúcsúzik el mára,helyet ad az éjnekés az Ő titkának.Csillagok ragyognakezüstös fénnyel,tündököl az égboltolyan mint az ékszer.Nyugalom árad,az ember szívekbeszeretet és álomköltözik sietve.Aludjál Te is ,álmodjál szépet ,őrizd a szívedbenezt a ritka kincset!Puszi:Zsóka

2009-11-08T06:09:00.001-08:00

Üzenetek blokkolásának feloldása

Radnóti Miklós:Éjszaka

Alszik a szív és alszik
a szívben az aggodalom
alszik a pókháló közelében
a légy a falon
csönd van a házban
az éber egér se kapargál
alszik a kert, a faág
a fatörzsben a harkály
kasban a méh, rózsában a rózsabogár
alszik a pergő búzaszemekben a nyár
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

2009-11-07T04:56:00.000-08:00

: Igaz barát; Ha szívem szorítja a fájdalomTudom mindig van egy jó barátom.Velem örül ha nevetek,Velem fél ha reszketek.Velem sír ha gyötör a fájdalom,És vállára fejem lehajthatóm.Ő mindig csak biztat,S feledteti a rosszat.Elmondani szavakkal nem lehet,De mindennap érte hálával kelek.Köszönöm, hogy mindig mellettem vagy,És jóban, rosszban soha el nem hagysz.

Keresztes Ágnes:ŐszinteségMár voltam botránkoztató s botránytól rettegő is;tudom, hogy néha bűn a szó, a hallgatás megőriz,de inkább vádoltam magam,mint hogy megbújva éljek,míg beragyognak súlyosanmegérdemelt erények.Válaszoltam mindenkinek:mikor, miben hibáztam.De nem sok jóságban hiszeks nem minden lázadásban.

2009-11-05T00:45:00.000-08:00

Tandari Éva : Egy Hang szól halkan…

Keserű szavak élednek a papíron…

Ám egy Hang szól halkan az éjben:
Múljék el szívedből a fájdalom,
hisz mi él; itt él Szívem rejtekében.

Itt él, s Én számon tartok híven
minden kihullott könnyet s hulló átkot,
s mindenki érdeme szerint arat majd
Kezemből égő ostort
vagy Égi-szép Virágot.

Én vagyok az Út, melyen lépni kell,
s ha más útra tér a balga láb,
újra és újra kell induljon
míg tisztelni tudja az Én utam porát !

Újra és újra kell induljon
hogy mit vetett; learassa híven,
s csak akkor kap zugot Szívem rejtekén
ha megtisztította Mezőmet egészen.

Nem hagyhat senki másra örökül
egyetlen lábon álló, keserves kalászt…
- S ki hogy értette meg az Igét;
Akként kérem rajta számon az aratást…

Nem kérek a balgától bölcset,
de nem tűröm a Bölcstől a balgát…
Így simítom el az Utak mély ráncait
hogy fénylő legyen egyszer minden reggel…

- Fénylő, mint ÉN vagyok:
AZ ÉLŐ IGAZSÁG !!

2009-11-05T00:39:00.001-08:00

Volt egy lány és egy fiú. Már az óvodában nagyon jó barátok voltak. Elkerültek iskolába és egy osztályba került a srác és a lány. A lány egyik nap nagyon szerelmes lett a fiúba, de a fiúnak volt barátnője és szegény lánynak minden nap végig kellet néznie, hogy megy az idő és a srác meg az a lány még midig együtt vannak és ölelkeznek, csókolóznak. Egyik nap aztán vette az erőt és elmondta neki hogy ő tetőtől talpig szerelmes belé. a Srác nagyot nézett és gonosz nézéssel a lány szemébe nézett és csak ennyit mondott ?ennyit ér egy barátság, mert te csak mindenkibe a szerelmet keresed, soha többé ne szólj hozzám.? A lány sírva futott el, átsírta miatta az éjszakákat és nagyon összetört a szíve. Telt múlt az idő a lány nem mozdult a szobájából, és csak sírt. Egyik este fogott egy papírt és egy tollat és levelet írt.

?szia. te ismertél a legjobban, te tudtad minden titkom, te voltál az, aki segített a bajban. De most végre kimondom érzéseimet és letámadsz, mert te mást szeretsz. Bocsáss meg, ha megbántottalak, de már nem bírtam tovább hisz oly szép vagy és imádlak. Inkább választod azt a lányt, aki minden nap a mozi melletti parkolóba megcsal, mint engem, akit már 4 éves korod óta ismersz, és csak téged szeret. De felejts is el, ne is gondolj rám többé. Mikor ezt a levelet megkapod én már föntről foglak figyelni és még mindig SZERETNI.?

A lány ragadott egy kést és a vérével írta alá a levelet. Reggel útnak indult első megállója a posta volt. De a posta bejárata előtt összeesett. Egy öreg bácsi megtalálta a lányt és a zsebébe a levelet. Rögtön hívta a mentőket, de a lány már nem élt. A Bácsi a levelet föladta a postán és másnap a fiú kezébe került. Ahogy elolvasta a levelet rögtön futott a lányhoz, de már csak a szülei voltak otthon, akik épp indultak a temetésre. A fiú megkérdezte, hogy hol a lány, de az anya csak ezt tudta mondani ?te vagy a hibás? a fiú egyből rájött, hogy mi a helyzet és ő nem ment a temetésre, hanem este éjfélkor kiment és a lány sírja elé borult és ezt mondta:

?Téged mindennél jobban szerettelek. A lánnyal már szakítottam, mert igazad volt és a legjobba barátommal csalt meg. Bocsáss meg nekem, hogy akkor olyan gonosz voltam. Nagyon szeretlek s szeretni is foglak. ?

Erre visszaszól egy lágy hang:

? Nézz az égre, a legszebb fényre. Láss egy álmot, s harcolj érte?

2009-11-02T07:09:00.000-08:00

"A magányban, a betegségben, a zûrzavarban - a barátság puszta gondolata is lehetővé teszi a túlélést, még ha barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket. Elég a tudat, hogy ő létezik. A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idő, a börtön vagy a háború, a szenvedés vagy a súlyos csend. Éppen ezekben a dolgokban gyökeredzik a legmélyebben. És ilyen talajból bontja ki legszebb virágait."

Juhász Gyula: Magányos úton...Magányos úton építek egy házat,Betérhet hozzám, aki erre fárad,Aki dalolva, virágot keresve,Eltéved a mély életrengetegbe.És őszi estén, míg az avar sír majd,S utolsó szirma hull a rózsáimnak,Magányos vándor, múltakba révedve,Emlékszik majd egy tündérszigetre.És hírt hoz nekem élet tengeréről,A csodaszépről, távoli tündérről,Kit idevárok, és aki nem jön el,Csak egyre szépül a szálló idővel.

Emlékezzünk most Azokra,
Kiknek elvesztése ma is fáj!
Emlékezzünk most Azokra,
Kiket ölelni nem tudunk már!
Hiányoznak most nekünk,
Nélkülük sivárabb a világ,
Emlékezzünk hát együtt,
Sírjukat borítsa sok virág!

2009-11-01T13:12:00.001-08:00

Egy szent ember egy nap Istennel beszélget...
Mondja neki:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen......
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
A szentnek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak `képesség´ kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.
`A Pokol gyakran itt van a Földön.´

2009-10-31T11:54:00.000-07:00

Ady Endre :

Sírni, sírni, sírni

Várni, ha éjfélt üt az óra

Egy közeledő koporsóra.

Nem kérdeni, hogy kit temetnek,

Csöngettyűzni a gyász-menetnek.

Ezüst sátrak, fekete leplek

Alatt lóbálni egy keresztet.

Állni gyászban, súlyos ezüstben,

Fuldokolni a fáklyafüstben.

Zörgő árnyakkal harcra kelni,

Fojtott zsolozsmát énekelni.

Hallgatni orgonák búgását,

Síri harangok mély zúgását.

Lépni mély, tárt sírokon által

Komor pappal, néma szolgákkal.

Remegve, bújva, lesve, lopva

Nézni egy idegen halottra.

Fázni holdas, babonás éjen

Tömjén-árban, lihegve mélyen.

Tagadni multat mellet verve,

Megbabonázva, térdepelve.

Megbánni mindent. Törve, gyónva

Borulni rá egy koporsóra.

Testamentumot, szörnyűt, írni

És sírni, sírni, sírni, sírni.

Harcos Kata:

Gyertyát gyújtok....

Bársonypuhán átölel az este.

Sírkertekben ezernyi gyertya ég

lángujjaival az égre festve kedves

halottak kósza emlékét.

Parányi lángjuk tánca elvakít,

árnyékok írnak titkokat közénk,

s édes-bús emlékhálót felszakít a

bánatpók,majd újat fon körénk...

Dús virágillat tölti be tüdőm,

az emlékezés szent virágai...

borús álmainkat messze űzőn t

ündökölnek színpompás szirmai.

Egy -egy gyertyát gyújtok mindenkiért

akiket a sors már távolra vitt,

de apám sírhantján leteszem még nézd,

kedvenc hófehér virágait.

Titkon szívemre csendes béke száll

amint sírjánál lehajtom fejem.

Nem ragadra el végleg a halál,

hisz bennem él,mig ráemlékezem.

Halloween előzetes:

2009-10-31T11:48:00.000-07:00

Éses Ilikém,köszönöm a biztatást,és fogadd -e kis szerény költeményem,sok szeretettel ...................i

Meditálás.

Járom az erdőt,belém folyik a csend

Virágok nyílnak,pillangók repülnek,nagy a rend.

Ó mily szépséges a Te világod Urunk

Mely fölött napjaink sodrában elsiklunk.

Csendes meditációban a lélek felfrissül,lebeg

Olyan könnyű lesz,érzem én is tisztább leszek!

Hálát adok ha megcsendül a vasárnapi harang

Mely imára hív,én megyek boldogan...............................i

.

Várnai Zseni: Gondolatok az öregségről

A fáradt, öreg elme zakatol,

körben forog, ismétel szüntelen,

a múltak mély kútja fölé hajol,

hol békalencsés, zöld hínár terem.

Egy-egy emléket megragad, motyogja,

és újra kezdi tízszer is naponta,

mint vén malom, mely már csak szelet őröl,

s letűnt idők fanyar borával dőzsöl.

Rettent a példa, vigyáznom kell magamra,

minden elgondolt, kimondott szavamra,

s főként arra, mit papírra vetek...

Érzem, tudom az ember gyöngeségét,

ezért mindig szemem előtt a mérték...

Hibáimnak én nem kegyelmezek! *

De te ne bántsd a vént, te fiatal,

ha botlik is a lába vagy a nyelve.

Így jársz te is, ha véget ér a dal...

És minden érdem immár elfeledve!

: Alekszandr Blok:VALAHA DÖLYFÖS, BÜSZKE VOLTAM Valaha dölyfös, büszke voltam, Most egy cigány lány édenem, S Őt kérem - megbékélt-nyugodtan; Táncold el nékem életem!; Sokáig tart iszonyú tánca, S előttem szállnak éveim Őrületei, hunyt varázsa S taszító képzelgéseim... Hol körbering, karját emelve, Hol kúszik kígyóként, - s legott Megdermed, bágyadtan-leverve, S elejti a csörgődobot... Ó, valaha mily gazdag voltam, De az sem ért lyukas garast: Arany, viszály, szerelmek - mostan Már csak az unalom maradt.

2009-10-29T10:58:00.000-07:00

Gyerekek dolgozataiból:

1. - "Síkidomok a kör, a négyzet, a háromszög és a palalelógó gamma."

2. - "A polipok lábasfejűek, de nem azért, mert lábas van a fejükön."

3. - "A medveféléknek több faja van, pl: a barnamedve, jegesmedve, grizzlymedve és Micimackó."

4. - "A baromfiudvar leggyakoribb lakója a buta liba, a hülye tyúk és a mérges pulyka."

5. - "A trákok mai utódai az osztrákok."

6. - "II. József Mária és Terézia fia volt..."

1.- "Caesar utolsó szavai így hangzottak: Te is fiam Brumi?”

8.- Dionüszosz az alkohol és a pajzán élet istene volt...

9.Az első keresztes hadjárat előtt hajléktalanokból és munkanélküliekből álló fosztogató sereg érkezett hazánkba, de Könyves Kálmán szétverte őket...

10.Az őserdő olyan hely ahova emberi kéz még soha nem tette be a lábát ..

Őszi vallomás ondolatot a betegégről. Kun Magdolna:

Hajlékony testem, mint a szélben susogó nád,

Olyan lágyan ringatja álmaid bűvölő varázsát

S olyan féltve vigyázza felcsillanó könnyeid,

Mint szemed kékszínének észvesztő vonzását.

Őszbefordult éveinkre annyi szépség vár még.

Viruló tavaszvirág, vagy jégcseppbe zárt tél,

Hisz amíg szerelmes szíved szívem fölé hajlik,

Addig minden egyes sóhajtás kettőnkről mesél.

Várd velem a forró nyarat mikor újra él a világ

És a bódító csókokat, mitől fiatal lesz lelkünk,

Azt az édes reggeli mosolyt, mely ráolvad ajkadra,

Mikor minden tiltás ellenére fellobban a merszünk.

Éljük hátralévő perceinket fohásznak szánt imaként,

Melyben tűzlángú vágyunk sarkcsillaggá éled,

Mert ha világtalan éjjeleken nem villan fel lámpa,

Az majd fénycsóvaként világítja az éji sötétséget.

2009-10-29T10:50:00.001-07:00

Én mivé leszek

***************

Ha meghalsz, mond én mivé leszek?

Üres korhadt fa kidőlt törzse.

Támaszt kerestem, múltak évek,

összefolyt napok, sötét éjek.

Most itt állok, és időt kérek,

szivárványt fel a kéklő égre!

Eső hull ide le a földre,

én az eget ázottan nézem.

Szivárvány útján anyám lépked!

Köténye csüng, emelem kezem,

reszket, amint titkon ölelem.

Hisz meghalt, elhagyott a lelke!

Im lehajtom őszülő fejem,

és lassan térdre ereszkedek.

Kopott szavakat súgok félve,

bocsásd meg Isten összes vétkem!

Te, ki a szivárvány útján lépkedsz,

szívembe oltva bölcs intelmed!

S én össze-vissza tekergek!

Van, hol a kátyúban szenvedek,

van, hol fel a hegyre tekintek,

és baktatok, e sík terepen.

Nagy Erzsébet

2009-10-28T07:34:00.001-07:00

Mit adjak neked?

Valami olyasmit akartam adni,

Amit nem lehet soha pénzért kapni.

Valamit, ami emlékül marad,

Valamit, ami szívből fakad.

Így hát beleadtam eleget,

Sok jót, szépet, és a szívemet.

Mert szív nélkül az ajándék,

Csak egy egyszerű jó szándék.

Ezért megírtam e versem,

Beleadtam szívem, lelkem.

Ettől lett ez az ajándék,

Nem csak szimpla jó szándék.

Hanem egy nagyszerű emlék,

Mert ha olvasod, olyan mintha veled lennék

Ilikém! Boldog névnapot kivánok! Szeretettel: Mancika.

Különleges csillag csendült ma az éjben,

névnapodon kedvesen köszönteni téged:

neved énekével fényesen ragyogva,

hosszú éveken át tehozzád dalolva.

Milliárdnyi csillag tündököl az égen,

nevekhez zenélve a világmindenségben.

Körbejárva a naptárt napról-napra, éjről-éjre,

ma hajnalra éppen a te nevedhez érve.

(Nagy Edina)

Névnapodra drága barátnőm!

Ugy áldjon meg isten neved napján,

Hogy beérhesd vele minden órán.

Legyen élted mint a virágos fa:

Remény s öröm virágozzék rajta.

Mely sok szívnek keserű gyötrelem,

Legyen neked édes a szerelem.

Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,

Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.

Bánat ha ér, legyen az rövid éj,

S utána hosszú boldog nap a kéj.

S bárhova visz tőlünk a szerencse,

Lépésidet emlékünk kövesse.

S rokon érzet tartson köztünk hidat:

Te se felejtsd távol barátidat.

NAGYON BOLDOG NÉVNAPOT

KÍVÁNOK SZERETETTEL!

HOZTAM EGY KIS TORTÁT,

HOGY NE KELLJEN SÜTNI,

CSAK SZELETELNI.

2009-10-28T07:30:00.000-07:00

Amikor tudod nem jön mégis várod !!!!!!!!!

"Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod,

Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,

Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,

Amikor érzed, hogy érte remeg két kezed,

Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,

Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,

Amikor vágyod hangját és szavait,

Amikor néznéd mosolyát és két szemét,

Amikor néznéd ahogy nyújtja két kezét,

Amikor nem bírod már kibuggyannak a szavak,

Amikor nem bírod már türtőztetni magad,

Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,

Amikor elhiszed, hogy ő is eleped érted,

Amikor megijedsz mert rossz lenne nélküle,

Amikor már aludnál és ébrednél mellette,

Amikor már önmagaddal harcolsz ellene,

Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,

Amikor rájössz, hogy miért is ne, egyszer élsz,

Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,

Amikor világossá válik, hogy megteszed,

Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!"

Lám Lám ezért nemhalunk meg !!

2009-10-28T07:28:00.001-07:00

Ébred a nap ************

Ébred a nap, s reád nevet, hogy téged ünnepeljen.

Átsétál felhőtelen égen, megsimítja arcod, átölel.

Eljön az est csillag hull eléd, Isten áldását küldöm feléd.

Őrizze életed örökké, szemedben ragyogjon áldott fény.

E nap a tiéd érted virrad, boldogságot küldök, s angyalt.

Hogy veled éljen, és kísérjen, rózsával hintse be az utad.

Millió csillagot küldök még, Ilike, súgja neved a szél.

Ünnep, e nap ünnepel az ég, minden csillag, ma teérted ég.

2009-10-28T07:11:00.000-07:00

IGAZ

GYÖNGYÖK

Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,

S a kék vizekben tündökölt a hold,

Tündér leány állott a tenger partján,

S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...

De egy este... messze észak felől

Orkán hadával érkezett a tél,

A tündér sírt és fényes könnyeit

Zúgó tengerbe hullatta a szél...

Aztán elment... a tenger várta, várta,

És fodros habja többé nem dalolt.

Ködös, borongós, néma éjszakákon

Sötét vizén nem tündökölt a hold...

S a mélybe hallott tündér könnyekből

Lettek a fényes igazgyöngy szemek...

A gyöngyhalász néha megtalálja

A mélybe rejtett tündér-könnyeket...

Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,

És verseim az igazgyöngyszemek...

Egyszer lelkembe zokogott egy tündér

S azóta néha gyöngyszemet lelek...

2009-10-28T07:01:00.000-07:00

Élj úgy...........

.......Egész életünkben tudjuk, nem tart semmi örökké...mégis...

amikor a halál vagy valami rossz más árnyéka megérint másképp

kezdünk látni mindent. Valahogy megsokszorozódik a dolgok jelentősége.

Végiggondolod mennyi mindent nem végeztél még el,

eszedbe jut mindaz, amit szeretnél még kipróbálni.

A fű zöldebb, az ég kékebb, a madarak éneke dallamosabb,

a szél simogatása lágyabbá válik, a nap sugarai forróbban

ölelnek át és az eső kopogása is mélyrehatóbb nyugalommal tölt el.

Figyelmesebb leszel a környezeteddel szemben, minden kedves

szóért ezerszeresen hálás vagy... de minden bántás milliószor jobban fáj.

Szerencsésnek mondhatja magát akinek ebben a helyzetben

"nem vagy egyedül", ott lesz mellette az aki(ke)t szeret...

hiszen együtt mindent könnyebb átvészelni és a boldog

percek emlékével, szeretettel telve léphetsz át a "fénybe".

Élj hát mindig úgy, mintha az utolsó óráidat töltenéd!

Ne halogass semmit! Mondd ki ami a szívedet nyomja, ...,

mert ha vársz, lehet már nem lesz alkalmad rá, hogy megtedd.

2009-10-28T02:05:00.000-07:00

Az őszi szél-ről

Az arcom látványa nem embernek való,

De mégis én vagyok talán benned a szó,

Ami csendesen születik, könnyen elhaló,

És megköszöni, hogy tanít a rossz, tanít a jó...

Szeretek - Ezt súgja most az őszi szél...

Esőt hoz, és sírnak a fellegek,

Megírva már a sors és a levelek,

S csak hullnak -napfényben- a földre,

Közéjük vegyül az égiek könnye...

Szeretlek - Ezt súgja most az őszi szél...

Többé nem tekint reám szemed,

Nem marad más - csak emlékezet,

Szíveink és az angyalok éneke,

S a tűz, lobogva áramlik, vérembe...

Szeretnek - Ezt súgja most az őszi szél...

Csöndet mesél a hajnal és az alkony,

Néma kilincs csillan, pihen az ajtón,

Bezárult egy világ, akár a virág este,

Hófehérbe, fénybe öltözik már a teste...

Eljössz még - Ezt súgja most az őszi szél...

2009-10-19T14:40:00.001-07:00

Az éjszaka

Elhallgatok, nincs mára több szavam,
jöjj puha éj, borulj reám!
Csak ülök én, székemen egymagam,
a szívem még dobog talán?

Aludni kell, az álom már ural,
a szendergés képeket ád.
Most elmegyek, belül egy hang szaval,
kívánok hát, jó éjszakát!

Lehajtom már, párnámra a fejem,
lágyan, puhán, mint sóhajok.
Az éjszaka suttog egy dalt nekem,
aludj kedves, s szépeket álmodok.

2009-10-19T14:38:00.001-07:00

Őri István

Álom-ének

Az álmok tengere furcsa szerzet

ott lélek léleknek üzenhet,

s szív vallhat szívnek szerelmet.

Ott minden - mi itt nem - lelhető

ott vagyunk Isten is - világot teremtő.

Az álmok világa furcsa szerzet

az álmokban virág vall virágnak szerelmet

az álmokban, ki' van, mind angyalok

fejükön fénylő tündér-glória ragyog.

Az álmokban ritkán van szenvedés

s ha fáj is, mit élsz - jön az ébredés.

Az álmokban zöld a fű, és minden vidám

az álmokban mindig süt a nap,

mint szép őszi délután,

amikor Ő jött feléd,

megfogtad szép kezét,

s azt hitted, mindez örök... -

Az álmokban így van mind' -

a valóban mögöttünk az Élet sündörög.

De sebaj! újra itt az éj,

csukd be szép szemed,

álmodj és remélj!

2009-10-19T11:40:00.001-07:00

Ha arcára formálja arcodat
és önmagából megteremt,
majd olyan helyen sírsz fel újra
hol ismerősként jár a csend.

És fátyolos lesz a hallgatásod,
konokon vádló kép a múlt,
hisz minden álmod itt bolyong majd,
melyről azt hitted porba hullt.

Csak szívdobbanásod zökkenése
riaszt csapongó árnyakat,
ha suttogni kezd a fájdalom:
itt vagy? már régen vártalak..

(Alexandrosz)

2009-10-18T10:00:00.001-07:00

Teller Ede

Keresni, várni, semmit sem akarni,
szeretni, vágyni, egyedül maradni,
nézni a világot becsukott szemekkel,
látni azt, amit még nem látott az ember,
gyönyörködni titkos, mély harmóniákban,
emlékezni arra, mit sohasem láttam,
szeretni, imádni a szent tisztaságot,
a felhőt, a havat, a szellőt, az álmot,
tenni a helyeset, nem kis örömpénzért,
. nem a túlvilági örök bölcsességért,
tudni, hogy nincsen cél, tudni, hogy nincs Isten,
félni, hogy talán még igazság sincsen,
tudni az ész rövid, az akarat gyenge,
hogy rá vagyunk bízva a vak véletlenre,
és makacs reménnyel mégis- mégis hinni,
hogy amit csinálok, az nem lehet semmi,
és örülni tudni a nagy megnyugvásnak,
a fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak …

2009-10-17T22:39:00.001-07:00

Kerényi Frigyes
(1822-1852)
AZ ERDEI LAK
Költői verseny Petőfivel és Tompával

Erdős ormok alján, völgyi sík felett
Siető kis csermely kunyhóhoz vezet.
A kunyhó ledőlne, hogyha régi fák,
Régi ismerői, nem támasztanák;

Kéményen a fecske bizton száll bele,
Hisz csak olykor-olykor füstöl tűzhelye.
Ily szegény tanyához minek a sövény?
Csak azért, hogy ágas-bogas tetején
Elmulasson egy-két jókedvű madár,
Mely a tüske közt is fütyürészve jár.

A tavasznak még csak első híre jött,
S a vityilló népe már kiköltözött, -
Síró gyermekestűl künn lesz alkonyig.
Zugban a komondor mélyen aluszik.
Közelebb csak, édes zengő madarak,
Üres a ház, meg nem háborítanak.
Készülj új dalokra, kicsi zenekar,
A tavasz ha eljő, szép zenét akar;
Népszerű király az, merre csak halad,
Ily szegény tanyákat is meglátogat.

2009-10-17T00:50:00.001-07:00

Hangszerek
Reményik Sándor

Van költő, kinek lelke hegedű
És játszik rajt' egy lány,
A hegedűt kis álla alá tartja,
És játszik rajta, ahogy kedve tartja,
Van költő, kinek lelke hegedű
És játszik rajt' egy lány.

Van költő, kinek lelke kürt
És riadót az Idő fúj bele,
És hangját szikla-lelkek verik vissza,
És hangjával egy ország lesz tele,
Van költő, kinek lelke kürt.

S van költő, kinek lelke aeolhárfa,
És nem nyúl hozzá kéz,
Csupán a szél, mely végtelenből jő,
És végtelenbe vész.
Van költő, kinek lelke aeolhárfa.

2009-10-16T15:01:00.003-07:00

“A folyók és a tengerek azért nyerik el

száz és száz hegyi patak hódolatát,

mert mélyebben fekszenek, mint emezek,

tehát uralkodni tudnak a hegyi patakok felett.

Így a bölcs is, aki az emberek fölött akar állni,

alájuk helyezi magát; ha előttük akar járni, mögéjük áll.

Ilyen módon, bár felettük van a helye,

nem érzik a súlyát, és bár előbbre való náluk,

létét nem érzik sérelemnek.” (Lao-ce)

2009-10-16T15:01:00.001-07:00

Petőfi Sándor: Ősz elején

Üres már a fecskefészek
Itt az eszterhéj alatt,
Üres már a gólyafészek
Tetejében a kéménynek...
Vándor népe ott halad.

Ott a messzeség homályin,
Ott az égnek magasán.
Látom még, mint kis felhőket,
Vagy már nem is látom őket?
Csak úgy képzelem talán.

Elröpűlnek, elröpűlnek,
Tavasz s nyár vendégei,
És őket már nemsokára
A kertek s mezők virága
S a fák lombja követi.

Mint szeszélyes hölgy, a mennybolt
Majd borul, majd kiderűl.
Ajka még mosolyg, s szemébe
Könny tolúl... ennek sincs vége,
S ajkán ujra mosoly űl.

Bús mosolygás és vidám könny!
Csodálatos keverék.
Észrevétlen karon fogja
És egy más világba vonja
A merengés emberét.

Órahosszat elmerengek,
És ha egy elejtett tárgy
Vagy harang, amely megkondul,
Fölriasztott álmaimbul:
Elmém, nem tudom, hol járt?

2009-10-16T15:00:00.001-07:00

A könyv az néha olyan, mint az élet,
Könnyű a lapokat utólag nézned.

De hogy az iromány miként került oda,
S hogyan szállnak az évek tova?

Egyik ember sem számolja a lapokat,
S nem tarja számon a keserves napokat.

Te se tartsd számon a rosszat mi történt,
Légy boldog s írogass önként.

Ne más írja gyönyörű könyvedet,
És Te irányítsd saját létedet.

S ha majdan előveszed könyved mit írtál,
Azt olvasd, boldogságtól sírtál!

S ha az emlékek hada lepi el szívedet,
Boldogságban gondold végig létedet.

És ha elolvassa egyszer más is e könyvet,
A meghatottság idézze elő szemében a könnyet.

2009-10-16T12:31:00.001-07:00

Nem tudom
Neked adni a Napot
De tudok adni egy pillanatot,
Mikor megállíthatod a rohanó időt,
Kiszakítva belőle minden erőt.
Nem tudom a Napot
Neked adni,
Sugarával meleget árasztani,
De elküldöm neked szívem melegét.
Szép álmokat!Puszi Tilda

2009-10-15T23:59:00.001-07:00

Enyém az alkony
Juhász Gyula

Enyém az alkony. Kihunyó sugára,
Téveteg, halovány árnya enyém.
A rózsaszínű pirkadás világát
Szegény elfáradt, meg nem értem én.

Enyém az alkony. Reám veti leplét
S nagy bánatommal egymagamra hagy.
...Úgy bánt a hajnalhasadás az égen,
A bíboros, a királyi arany!

Enyém az alkony! Hadd vesse világát
A támadó nap arra, aki kél,
Én álmodozzam csak elaluvóban
A lehunyó nap gyér tüzeinél!

2009-10-15T23:38:00.003-07:00

Mindenkinek
Juhász Gyula

Ó emberek, szeretni kell a földet
S szeretni kell borút és bánatot,
Örülni kell derűnek és esőnek
S dalolni kell, ha minden elhagyott.

Örülni kell a gazdag hervadásnak,
Dalolni kell a téli sírokon,
Szeretni kell a csillagot s az árnyat
És tudni kell, hogy gyöngy és könny rokon.

Ezt hirdeti ma nektek egy magányos,
Bánatos ember, aki messze ment,
Ki mosolyogni tud már bánatához
S vágynak, reménynek rég békét izent.

2009-10-15T14:27:00.001-07:00

A nap bölcsessége:

A szegénység és a gazdagság többnyire nem pénz, hanem a jellem kérdése.

(Étienne Rey)

A nap vicce:
Egy 90 éves bácsi ellenőrző vizsgálatra megy az orvosához. Az orvos kérdezi
tőle, hogy van?
- Nagyszerűen érzem magam, doktor úr. Fél éve újra nősültem. A feleségem 20
éves és három hónapos terhes. Mit szól ehhez, doktor úr?
A doki gondolkodik, aztán megszólal:
- Had mondjak el egy történetet. Ismerek egy vadászt, aki sosem hagy ki
egyetlen vadászidényt sem. Egyszer azonban véletlenül az esernyőjét viszi
magával a dzsungelbe a puskája helyett. Szembetalálja magát egy
oroszlánnal. Ráfogja az esernyőt, céloz, és meghúzza a ravaszt, vagyis a
gombot. Bumm! Az oroszlán abban a pillanatban elterül a földön.
- Ez lehetetlen! Biztos, hogy valaki más lőtt! - hitetlenkedik az öregúr.
- Na, látja! - mondja a doktor. - Nekem is ez a véleményem.

A nap blődsége:

Minden gomba ehető!
Legalábbis egyszer.......

A nap leghülyébb kérdése:

Mi a bio fajgyűlölet? -??? -Két kopasz barack üt egy cigánymeggyet.

2009-10-12T12:35:00.001-07:00

Ősz a sétatéren
Dsida Jenő

Szemem falán kívül is, belül is
ez a kietlen őszi tájkép:
sétatér.
Azok az emberek, akik most hangosan beszélve
haladnak előttem, rögtön eltűnnek a fák közt,
az a nő, aki mellettem ül a padon,
mindjárt meghal, feje félrebillen,
szeme kiszárad, húsa lehull.
Milyen egyedül leszek!

A lombok is leszállingóznak,
a jövőéviek is; fakadásuk hiábavaló.
Csak én fogok itt ülni magányosan,
céltalanul, haláltalanul sok-sok iszonyú évig.
Mindjárt elnémulok, nem lesz akihez szóljak
s azt se mondhatom el, hogy nincs akihez szóljak,
s mire nyomdagépek méhéből életre edzve
ez a vajúdó vers világra jön,
csak üveges szemek bámulják mindenünnen:
Nem lesz, aki értse.

Jaj, be keserves ez az őszi sétány!
A levegő mintha végtelen víz volna,
türkizes árnyú, zöld tenger-medence,
hová sosem szűrönközik sugár.
A fák:
süllyedt hajók árbocai.
A bokrok:
nagy vízi pókok, óriás medúzák.
Az út:
kanyargó, nyúlós tengeri kígyó.
S a tó:
sötét álom a szívem fenekén.

2009-10-12T06:25:00.001-07:00

Hajtsd le párnádra kócos kis fejed,

Enged, hogy az álom játszhasson veled.

Rajzoljon a képzelet szívnek tetsző képet,

Aludjál nyugodtan s álmodjál szépet.

Holdsugár fonja álmodat majd körbe,

S vágyadat mutatja, mint egy tükörbe.

El suhan az éj, szinte észre sem veszed,

Álmodat vigyázva fogják a kezed.

Meg nyugszik a szív, de az álomnak nincs vége,

Létünknek ez, a legszebb szenvedése.

Mert az álom sokszor oly szép is lehet,

De tudjuk, csak játszik velünk a képzelet.

És így nehéz szívvel ébredünk,

Hogy tovább éljük rohanó életünk.

S ha nyújtanak feléd egy segítő

kezet,fogad el, és Estére

nyugodtan hajtod álomra fejed.

2009-10-12T06:24:00.001-07:00

"Virágszirmok nyílnak méhek, lepkék szállnak

Utolsó kortyát isszák, az elmúló nyárnak.

Szellők szárnya csípőssé vált, a napsugár gyenge

A nyár virágpor zászlaja mélyen leeresztve.

Mint a hold fogytak el, az izzasztó napok

S királyságuk eljöttét ünneplik a fagyok.

A természet lassan lehunyja szemét, s takaróját várja

Hosszú álma után köszönti majd, a tavasz kis virága."

2009-10-12T06:23:00.000-07:00

Tóth János:Már vége a nyárnak

Izzó vörös szív a nap, a reggeli ég tövén

Lüktetése megcsillan a föld harmatos kövén.

Őszi ruhát hullató színes tarka fákon

Kicsi madár didereg, egy hajladozó ágon.

Csöppnyi feje legubbasztva, szárnya összezárva

Reménykedve föl-fölpillant, a nap melegét várja.

S lám az erdő túlsó végén nyújtózik a pirkadat

A sötétség szertefoszlik, híre-hamva sem maradt.

Virágszirmok nyílnak méhek, lepkék szállnak

Utolsó kortyát isszák, az elmúló nyárnak.

Szellők szárnya csípőssé vált, a napsugár gyenge

A nyár virágpor zászlaja mélyen leeresztve.

Mint a hold fogytak el, az izzasztó napok

S királyságuk eljöttét ünneplik a fagyok.

A természet lassan lehunyja szemét, s takaróját várja

Hosszú álma után köszönti majd, a tavasz kis virága.

2009-10-11T23:01:00.001-07:00

Október délután
Radnóti miklós

Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról,
hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, -
mikor átkarolt kérte, őrizzem pihenését.
De nap kacsintgat át fodrán a lombnak,
vad darazsak dúdolnak körül haraggal.
És a lomb makkal felel és feleselget,
hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.
Fanni fölébred és álmos szeme kék,
keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal
békít a lombbal, végigsimít a számon
s ujját ott tartja három harapós fogamon még,
hogy ne beszéljek. Így készül az új csend
és a csendből odafent sziszegve eső
hatnapos eső, mely elmossa a makkot
s mint fekete szalagot, úgy köti ránk a novembert.

--------------------------------------------------------------------------------

2009-10-11T23:00:00.001-07:00

Tóth Attila - Mindig van remény

Ha rád tör a magány ne félj,
mindent áthat a remény.
Van fény az éjszakában
szíved bármelyik zugában.

Megleled pár kedves szóban,
egy boldog önfeledt mosolyban.
Reményt kapsz a csillogó szemektől,
Reményt az igaz, ölelő kezektől.

Bár kisértenek az eltűnt tervek,
a múlt dallamai láncra vernek.
Most az álom is hideg s kemény,
de ne feledd el, mindig van remény.

Ne fuss el, újra fel kell kelned!
A boldogságra újra rá kell lelned.
Hogy megleld utad, szinte mindent megér,
mert más boldogságot, lehet tőled remél.

Váradi Balázs - Bátorság

Futunk, menekülünk
a világ dolgai elől,
Hiszünk, remélünk,
hogy a baj elkerül.

Menni, haladni,
mindig csak előre,
félni, rettegni,
a halál gyilkos tőre.

Álmodjunk, tervezzünk,
a jó élet reményében,
örüljünk, nevessünk
a sütő nap fényében.

Hauszbeck Csilla - Miért érdemes?

Hulló esőcsepp csobbanása.
A szivárvány színpompája.
Pillangók szárnycsattogása.
Vadmadarak szárnyalása.

Kis hangyák szorgoskodása.
Barna őzek surranása.
Út menti fák suhanása.
Frissen nyírt fű illatárja.

A kávé aromája.
A zene dallamossága.
Az érintés puhasága.
Szerelmes csók csattanása.

Szerető szívek dobbanása.
Kényeztető érzetek netovábbja.
Az élet sok apró csodája.
Mindaz, miért érdemes megszületni e világra.

2009-10-11T22:50:00.000-07:00

Jön az ősz
Petőfi Sándor

Jön az ősz, megy a gólya már,
Hideg neki ez a határ:
Röpül,röpül más országba,
Hol jobban süt a nap rája.

Hej van oka a gólyának,
Hogy más hazát néz magának:
De,galambom,hogy elhagytál,
Nem t'om, mi okot találtál.

Hív voltam én hozzád mindig,
Elejétől utójáig,
Nem volt szívemben ősz,tavasz,
Érted,mint a nyár,égett az.

S vajon akihez röpültél,
Nem lesz-e annak szívén tél?
Megeshetik,szép galambom,
Noha neked nem kívánom.

Mert a gólya ha visszaszáll,
Virító szép tavaszt talál:
Hej de mire te visszaszállsz,
Csak puszta sírhalmot találsz.

2009-10-11T22:46:00.000-07:00

,,A Hold, mosolygó arccal
néz le a tájra,
Megpihennek a lelkek is
éjszakára.
Nem hallani már
a város nyüzsgő zsivaját,
csak az angyalok
álomhozó lágy dalát.
Énekükkel
csodás álmokat hoznak
megfáradt testednek
pihenést nyújtanak."

--------------------------------------------------------------------------------

2009-10-11T11:28:00.001-07:00

Hulló levelek Zsolnai Hédi énekel

Arcába mondtam, hogy nem szeretem,

Lestem, hogy erre majd mit mond nekem.

Gyötörtem, kínoztam szüntelenül,

Féltékeny voltam oly kegyetlenül.

Hazudtam néki, hogy más férfi vár,

Ha estére randevúnk volt.

Szerettem volna, ha könnyet ejt már,

De ő csak kacagva fölém hajolt,

Azt mondta: "szeretsz te engem,

Szíved enyém, érzem én."

S én ellöktem magamtól durván,

S ő döbbenten nézett reám.

A két szemét még most is látom,

Könny nélkül sírt, csak nézett vádlón.

Egy percig állt, sebzetten, bénán,

Nem szólt egy szót, csak elment némán.

Hervadt falevél hullt a fáról,

S elvitte őt az őszi szél,

Mégis minden este visszavárom,

Mert szívem csak őérte él.

Elmúlt a tavasz és elmúlt a nyár,

Szomorú szívem csak őreá vár.

Belátom, hibáztam! Megbántam én!

Él mégis bennem egy halvány remény,

Visszatér hozzám, ha eljön az ősz,

És rájön, hogy szeretem őt.

Szerelmünk emléke mindent legyőz,

S éppen úgy szeret majd, mint azelőtt.

Már érzem a csókját a számon

És látom a lágy mosolyát.

A vétkemet százszor is bánom,

És várom hívó szavát.

A két szemét még most is látom,...

...Mert szívem csak őérte él.

Lá-lá-lá-lá, m-m-m-m.

Mert az én szívem csak őérte él

2009-10-11T07:40:00.001-07:00

Levél az erdőből

Az erdőből egy levelet

hozott a posta reggel,

egy száraz tölgyfa-levelet,

néhány sor zöld szöveggel.

az állt rajta, hogy eljött az ősz,

a nyáridőnek vége,

most már a néma télre vár

az erdő és vidéke.

A mackó barlangjába bújt,

elköltöztek a fecskék,

a tisztásokon zöld füvét

lerágták mind a kecskék,

nem hegedül a zenekar;

nagy most a tücskök gondja;

és újdivatú kalapot

nem visel már gomba.

Szétosztotta a körtefa

a fanyar vackort régen,

nincsen levél a bokrokon,

és pitypang sincs a réten.

Minden lakó elrejtezett,

üres az erdő, árva.

S a szélső fán egy tábla lóg:

"Téli szünet van, zárva."

2009-10-09T11:40:00.000-07:00

Kovács Barbara:
Levél a szélben
Egy kis huncut szélgyerek,
Falevelet kergetett.
Össze-vissza kavarta,
Feldobálta magasra.
Rászórta a fejemre,
Leráztam én nevetve.
Feldobáltam fel az égbe,
Kapaszkodjon meg a szélben.

Válaszoljon vissza Tekintse meg az üzenetlistát Hozzászólás törlése

2009-10-09T11:36:00.000-07:00

KÁNYÁDI SÁNDOR: VALAMI KÉSZÜL

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:

Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.

2009-10-09T11:32:00.000-07:00

Törley Gábor:Az Élet

Álmodom egy új világról,
Hol a Barátság a jelszó
Tűz fog égni minden szívben
Mindenki közt, békességben

De a rosszak próbálkoznak
És ha gyengére akadnak
Nincs menekvés, nem futhatsz el
Lelkedet már elvesztetted

Tudjátok: az élet nehéz,
Mint a hegy, ki az égre néz
Az alja még nem meredek
Följebb van az igazi hely

Általában ott vesznek el,
Hol már egyre nehezebb lesz
Ők a jó útról letérnek
S eltűnnek ők a sötétben

Akik elértek a csúcsra,
És kiállták a próbákat
Reájuk vár az új világ
Miről nem is álmodtak tán

Bár a világ most nem túl szép
De még fennáll a jó remény
Egyre több a küzdő szellem
S a küzdelmet ne adjuk fel!

Álmodom egy szép világról
Ahol immár béke honol
Csak akarat kell semmi más
Higgyünk és álmodjunk tovább!

Szegény gazdagok...

2009-10-09T09:03:00.001-07:00

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is
vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,
hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák
árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi
udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog
családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig
látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

Edit barátnőm csodás képével köszöntelek benneteket ezen a pazar, csoda szép, napsütéses októberi reggelen.

2009-10-07T00:12:00.000-07:00

.

2009-10-04T03:51:00.000-07:00

Élt valaha egy ember, aki szörnyű nagy bűnt követett el a szultán ellen. Amikor az erről tudomást szerzett, nyomban magához hívatta a bűnöst.

- Csupán egy feltétellel bocsátom meg a bűnödet: ha megtanítasz olvasni egy állatot, és idehozod elém. Különben fejedet vétetem!

Amikor az ember végre felfogta a szavak értelmét, magába roskadva azon gondolkodott, mitévő legyen. Aztán fogott egy medvét, és hazavitte. Összeszedett egy csomó körtét, azt betette egy nagy könyv lapjai közé, és a medve elé tette. Persze a medve lapozgatta a könyvet.

A határidő végén a szultán magához kérette a bűnöst.

- Teljesítetted-e a feltételeimet? - kérdezte.

- Elhoztam, efendim - felelte az ember, és bevezetette a medvét, majd eléje tette a könyvet. A medve hiába kereste a lapok között a körtét, mérgesen dörmögve forgatta a könyvet.

A meglepetéstől tátva maradt a padisah szája.

- Mit csinál ez? - kérdezte ámulva. Mire:

- Könyvet olvas a maga módján, uram! - volt a felelet. Így menekült meg a bűnös a fővesztéstől.

2009-10-04T00:50:00.000-07:00

Tiltott szó

Nagy Erzsébet

Szeretlek, szavam úszik a folyón,

tiltott szó, mely börtönében dohog.

Kastély kert izzik a nyári naptól,

ünnepel a város, benne a szó.

Szeretlek!-s lépkedek az úton,

oda, hol vár éjbe vesző otthon.

Dávidom kacag, apró nebuló.

Téged is szeretlek!-fölé súgom.

Arcán piros rózsa ül, s mosoly,

rám néz, mert érti mire gondolok.

A kék csillag ma felém ragyogott,

s én könnyezve haza baktatok.

Szeretlek, léptem zajában hallom,

cipőm sarkán a tiltott szó kopog.

Végig söpör a Jókai úton,

Szarvas tiéd lesz gyötrő bánatom!

Szeretlek, öledben a fájdalom,

Körös partjára szüntelen vágyom.

Hol fürödnek hajnali csillagok,

s az elmúlt nap fényét kutatom.

Nagy Erzsébet

.

2009-10-01T22:42:00.000-07:00

Rasztik Edit Emese

Éjszakai képek

A szép emlékeket őrzi nekem,

Hogyha este rávetül tekintetem,

Az emlékeket visszaadja.

- A Hold az én barátom és az éjszaka.

Rátekintek és sétára hív,

De nincs kivel, és elszomorít,

Pedig tudom, csak hívni kell,

És ott lesz velem, nem hagy el.

Nem maradok magányos az éjben,

Megkacagtat a napfényben.

Ez az egész csak köztünk létezik,

Rajtunk kívül mások nem érthetik.

Éjjel történnek a dolgok,

Amitől minden napom boldog,

Amiről tudom, nem szabad bánni,

És az emlékük sosem fog fájni.

Hajnalka54 csodálatos ajándékai.

2009-09-30T21:43:00.001-07:00

HA JÖN AZ ŐSZ

Ha majd az ősz,

összegyűjt minden bánatot, s vele

a lelkemet behinti csendesen:

eljössz-e vigasztalni, kedvesem?

Eljössz-e akkor simogató szóval,

mikor a lelkem többé nem nevet,

s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,

hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,

amiket egyszer én mondtam neked?

Ha akkor eljössz:

áld`ni fogom a lábaid nyomát,

s áldott legyen a rózsaszínű út,

az út, melyen menni fogsz tovább,

áldott legyen a szív, mely erre kerget,

s áldott legyen, áldott legyen a lelked,

legyen a boldog álmok temploma.

Hanem azért

áldani foglak téged akkor is,

ha nem gondolnál rám többet soha.

(Wass Albert)

"Merre visz utad ezen a szép reggelen?

Mennyi csodát látsz míg célod eléred?

Hányszor virrad Rád a nap szikrázó ereje,

Mire megtalálod azt, amit az utadon keresel."

Különleges csillag csendült ma az éjben,

névnapodon kedvesen köszönteni téged:

neved énekével fényesen ragyogva,

hosszú éveken át tehozzád dalolva.

Tánc volt

Egy tánc volt,és táncolt

a tó tükrén a napsugár

az égen kéken messze

visszhangzott a nyár.

Csók volt,és csókolt a nyár

és hittük így marad,

nincs közel,s nem jön el

a végén az a pillanat.

Csak emlék,mely nemrég

megérintett hirtelen,

s most várnék,mert vár még

az a régi nyár,a szívemen.

(Alexandrosz)

Milliárdnyi csillag tündököl az égen,

nevekhez zenélve a világmindenségben.

Körbejárva a naptárt napról-napra, éjről-éjre,

ma hajnalra éppen a te nevedhez érve.

(Nagy Edina)

Mese az illúzióról

Én mindig tudtam,te létezel

s az égiek nekem szántak,

hisz nincs értelme nélküled

a magányos éjszakáknak.

Illúzió volt,ma már tudom

de hinni akartam a vágynak,

mely azt suttogta szüntelen,

hogy egyszer megtalállak.

Mindig,mindenütt kerestelek

mert hiányod szőtte a csendet,

futottam az idő nyomán

űzve az illanó percet.

Kutattalak a tegnapokban

hisz hiába ígért a holnap,

valahol talán láttalak

csak nem tudtam már,hol vagy.

De aztán végül megleltelek

ám messzire vittek az árnyak,

sóhajok közt találtam rád

ahol a könnyek is járnak.

Én mindig tudtam,te létezel

s az égiek nekem szántak,

de túl sokáig kerestelek,

és ezért adhattak másnak.

Illúzió volt,ma már tudom,

de hinni akartam a vágynak,

ezért futottam utána

egy tűnő délibábnak.

(Alexandrosz)

Én fényem adom, hogy beragyogja

Lelked sötét árnyait,

És szeretetem melegét,

Hogy leolvassza jeges szíved falait.

Én arcodra rajzolnám mosolyom,

Ha a tied már fakó lenne,

S ha kezeid fáradtan lehulltak,

Tiéd két karom ereje.

Én neked adnám a könnyeim,

Hogy ne téged nyomasszon a bánat,

S Tiéd lenne az ég összes csillaga,

Hogy beragyogják éjszakádat.

Tiéd lenne minden szavam,

És minden féltett kincsem,

Cserében csak annyit kérnék,

Szeress Te is engem...

/LadyMoon/

Szeretném, ha én lehetnék a Te őrangyalod,

Sötét éjszakába felfénylő csillagod.

Egy halk suttogás a kongó némaságban,

Egy szelíd dobbanás szíved ritmusában.

/LadyMoon/

"Talán semmi sem szebb a világon,

mint találni egy embert,

akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait,

akinek arca elűzi lelkünk bánatát,

akinek egyszerű jelenléte elég,

hogy vidámak és boldogok legyünk!"

(Ernest Hemingway)

"Ahogy a holdsugár világít az éjben, Úgy ragyog a szeretet az ember szívében. Ez a fény vagy bennem, Barátságod csillaga csillog a lelkemben. Szereteted melenget, mint puha takaró, Tévelygéseimben Te vagy útmutató. Fájó sebeimre, mit mások feltéptek, Hűs kezed simogatása hozza meg az enyhet. Sóhajaim elcsitítod, könnyem felszárítod, Bánatos arcomra is mosolyt csal mosolyod. Köszönöm, hogy barátom vagy Segítőm, ha baj van, Hagyd, hogy fényem, - mit te gyújtottál, Áldásként rád szórjam... /LadyMoon/"

Ibolya-Anna ajándéka.

2009-09-27T06:42:00.000-07:00

Csokonai Vitéz Mihály :A reggelről

Már alélva pislog szép fénye azoknak
  Az éjjel szikrádzva égő csillagoknak.
Bíbor pompájokkal már mindjárt elhalnak
  Felébredésére a piros hajnalnak,
Melly már mosolyogván a nagy hegytetőkre,
  Napkeleti gyöngyöt hint a zőld mezőkre.
Az ég alját piros bársonnyal prémezi,
  S aranyos csipkékkel körűl övedezi.
Szép bársony burkokból kihívja azokat
  Az estve még félig bimbó virágokat,
Amellyek kitárván szagos kebeleket,
  Béfűszerszámozzák az egész vidéket.
Mellyet hűs szárnyokra szedvén fel a szelek,
  A kies völgyeket benyargalják velek,
Sőt a forrást fedő bokrokra leszállnak
  És egy fűszerszámos templomot csinálnak,
Amellynek pirosló rózsából rakatott
  Óltárára hint le a hajnal harmatot,
Mellyen asztag temjént gyújtván fel a szelek,
  Az egész szent helyet béfüstölik velek;
Mellynek az ambránál éltetőbb illatja
  Ártatlan érzéssel a lelket elhatja.
Erre a madarak koncerti zengenek,
  S a lélekben egy szép érzést teremtenek.
A szelek is áldó éneket suttognak,
  S rá tisztelő fővel a füvek hajlongnak.

Bernadet ajándéka 2009.09.26.

2009-09-27T06:31:00.000-07:00

"Kívánok neked... mosolyokat, amikor bánatos vagy,
Szivárványt, hogy a felhőkben járhass, nevetést, ami ajkadat simogatja
Gyengéd ölelést, amikor a lelked elhagyatott,
Barátokat, akik felvidítanak, szépséget szemeid sokat lássanak,
Önbizalmat, ha kétségek gyötörnek, hitet, melyben teljes az élet,
Bátorságot, hogy megismerd magad, türelmet, hogy a világot elfogadd...
és szeretetet, hogy másokkal megoszthasd."

Hajnalkától kaptam.

2009-09-27T06:29:00.000-07:00

Én fényem adom, hogy beragyogja
Lelked sötét árnyait,
És szeretetem melegét,
Hogy leolvassza jeges szíved falait.
Én arcodra rajzolnám mosolyom,
Ha a tied már fakó lenne,
S ha kezeid fáradtan lehulltak,
Tiéd két karom ereje.
Én neked adnám a könnyeim,
Hogy ne téged nyomasszon a bánat,
S Tiéd lenne az ég összes csillaga,
Hogy beragyogják éjszakádat.
Tiéd lenne minden szavam,
És minden féltett kincsem,
Cserében csak annyit kérnék,
Szeress Te is engem...

/LadyMoon/

Takács Ferencné írta.

2009-09-27T06:24:00.001-07:00

Ha lemegy a Nap, és eljön az Éj,
csak gondolj rám és ott leszek én!
Gondolj rám, ha kicsit is hiányzom,
hisz bárhol is legyek, rád mindig vigyázok
Jó éjszakát kíván Szeretettel Mamika.

Nagy Szeder Erzsébet verse.

2009-09-27T06:16:00.001-07:00

Aludj, ha befed a sötét éj,
álmodj egy új napot, s a fényt.
Csillagsugár óvja az álmod,
csókot, s békét lehel rátok.

Hogy ébredjetek fel a fényre.
értetek gyúl új nemzedékre.
Legyen tiétek örök Béke,
szeretet, simuló ölében.

Ablakodon beragyog a nap,
sötétben is melegséget ad.
Sötét felhő mögött ő ott van,
életet, ad néked sugara.

Isten hozott!

2009-09-26T06:34:00.000-07:00

Több esetben is feltöltöttem már a blogjaimat, majd valamiért újra, és újra töröltem. Ma elhatároztam, hogy soha többet nem törlöm. Teszem ezt azért is, mert ekkora értéket, nem lenne szabad megsemmisíteni. Saját írásaimat ezentúl a honlapomon tárolom, ide azokat a számomra értékes alkotásokat fogom felrakni, melyekkel barátaim ajándékoznak meg, más oldalakon. Elég sokszor építkeztem már a nulláról, és jutottam el egy adott szintig. Most ismételten próbálkozom. A mai naptól igyekszem minden szépet feltenni ide, legyen az amatőr költő, író műve, vagy a nagy klasszikusoké, festőké, vagy épp valami szép klip, zene szám, amivel megajándékoznak. Fogadd szeretettel, kellemes időtöltést kívánok hozzá.

Ha elolvastad irományomat, köszönöm. Igyekszek rászolgálni bizalmadra. Baráti szeretettel: Ili.